1 Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.